Bútor Mester

Az első mesterem egy cipészmester volt, a Tamás. Tóth Tamásnak hívják, de már nem

dolgozik sajnos, pótolhatatlan fájdalom de elköltözött vidékre.

A Királyi Pál utcában találtam, valaki elküldött hozzá. Cipészmester volt, méretre is

készített cipőket, ott sorakoztak a sámfák a polcokon. A fiával dolgozott, aki szakasztott

mása volt. Egyszer felállt és megmutatta a falon a képről az apját, aki pedig rá

hasonlított úgy, mint őrá a fia. A nagypapa nyitotta az üzletet, még a háború előtt.

Adott nekem méhviaszt, hogy azzal kenjem be a hólé ellen a téli csizmám. A

bőrpapucsomba, a talpbőr alá ragasztott egy réteg parafát, hogy még kényelmesebb

legyen a lépés. Azt is elmagyarázta, hogy miért töri fel az összes cipő a lábam, és

megmutatta mitől ismerszik meg az oka.

Vele szerencsém volt, jó kezdés volt, azt hittem, minden szakmában vannak hozzá

hasonló lelkes, precíz és pontos szakemberek, hát, nem volt könnyű menet.

A kitűnő bútorkészítő, restaurátor és szép- és formaérzékkel megáldott kárpitos

felkutatása talán a legbonyolultabb, hiszen egészen más a dolgok ára, a munka

kockázata sőt már a bútor mozgatása is kockázatos lehet.

Hol találni mestert, olyat, akinek nem a szakmája, hanem ez a mestersége, aki a régi

módon, ipari tanulóként, később, amikor felszabadult, a mestere mellett dolgozott ’vagy

harminc évet, és lelkiismeretes, nem megfizethetetlen … Ez maga a csoda, ha találunk

ilyet, megbecsüljük, és csak a legkedvesebb barátainknak áruljuk el a nevét, címét.

Hol kezdhettük a keresést? Régen végigjárhattuk a műhelyeket nyakunkba véve a

belvárost, a kintebbi városrészeket is, hogy bútor restaurátor műhelyeket kutassunk fel.

Régi képkeretezők ismertek címeket, a bútor bizományiból rögtön nem kértünk címeket,

ismerősök árulták el – vagy nem – nem volt könnyű ügy.

Az árajánlathoz be kellett mutatni a bútort, vagy házhoz kellett kérni a mestert, több

nap, több hét, több hónap – nagyon sokba került, ha valaki nem volt szabadúszó,

időmilliomos, nemde? Mi a helyzet manapság?

Mint az ingatlanok adás-vétele, ez a szakma is jobbára, kevés kivételtől eltekintve,

felkerült az internetre. Pontosan láthatjuk a bútort fotókon, milyen volt, és milyen lett.

Sokkal gyorsabban fel tudjuk lelni a számunkra legrokonszenvesebb mesterembert,

láthatjuk a keze művét, kiállíthatja nekünk a portékáit, hiszen a weboldalon ő

kifogástalanul be tud nekünk mutatkozni.

Kérem, szépen itt is van, ne is keressenek tovább: www.butorjavitas.hu, egy családi

műhely, a mester harmadik generációs, nagyapját, majd édesapját követve dolgozik, és

alkot.