eladó régi antik bútor

Pénz a ládafiában

Ez a címe az egyik angol tévécsatornán több éve sikeresen futó „valóságshownak”.
A műsor lényege, hogy szakértő műtárgykereskedők ellátogatnak teljesen hétköznapi
családok otthonába, majd pincétől a padlásig végigjárják a házat, hogy elfeledett, értéktelennek hitt limlomok közt kutassanak valódi műkincsek után. Az eredmény meglepő: a szakemberek minden alkalommal találnak egy-egy rozoga széket, virágos ládát, foszlott szőnyeget, porlepte ingaórát vagy kerámiaszobrocskát, amelyről kiderül, különleges értéket képvisel. Ezeket aztán méltányos áron megvásárolják a vendéglátóktól, akik örülhetnek a könnyen talált pénznek. Nálunk ugyanúgy, mint a ködös Albionban, érdemes lehet kinek-kinek bejárni a porlepte sarkokat odahaza vagy kilátogatni a hétvégi telekre, még egy alapos pillantást vetni az ott található régi bútorokra, kiegészítőkre. Ki tudja? A dédnagyapa karosszéke, ami már majd’ összeszakad alattunk vagy a nagymama lánykori pipereasztalkája talán komoly értéket jelenthet a gyűjtőknek, és komoly pénzt nekünk. Nem érvényes az a szabály sem, hogy minél nagyobb egy tárgy, annál értékesebb. Természetesen mindenki beláthatja, hogy egy kétszáz éves baldachinos ágy sokszázezres, akár milliós érték is lehet, de akármilyen hihetetlenül hangzik: egy asztali kerámiafigura vagy más lakberendezési díszítőelem is képviselhet hasonló értéket, ha ismert művész készítette vagy híres manufaktúrából került ki.

Persze nagyon kevesen vannak, akik behatóan ismerik az évszázadok bútorkészítési irányzatait, és felismerik a nagy mesterek keze munkáját, és a szakavatatlan szemek esetleg nehezen különbözetetik meg rózsát a pipacstól. Ezért ha kiválogattuk azokat a bútorokat és egyéb tárgyakat, amelyekben értéket sejtünk, mindenképp kérjük ki szakértő véleményét is. Ez költséges, de megtérülő vállalkozás, hiszen a szakértő szinte egyetlen pillantás alapján megmondja, melyik tárgyunk az, ami csak fénylik és melyik valódi arany, valamint fel is értékeli ezeket a számunkra, ami után bizony gyakran tátva marad a szánk. Könnyen kiderülhet néhány sötét sarokban kallódó berendezési tárgyunkról, hogy néhány tízezertől akár többmillió forintos értéket képvisel, ez a plusz Ha az értékbecslés megvan, még néhány szempontot érdemes meggondolnunk. A bútorok eladási ára nagyban függ azok állapotától. Egy rozoga, háromlábú szék vagy egy karcos láda is lehet drága, de mindenképpen többet kapunk érte, ha eladás előtt restauráltatjuk vagy akár csak némi állagmegőrző munkát végzünk rajta. A restaurálást csak szakember végezheti, kisebb munkákra, mint például a csiszolás vagy zárjavítás, magunk is vállalkozhatunk. Érdemes azonban óvatosnak lennünk, hiszen a legnagyobb jószándékkal is ronthatunk a tárgy besorolásán, minthogy javítanánk rajta. Mindenképpen óvakodjunk attól, hogy frissítő-fertőtlenítő szándékkal lemeszeljük vagy fehérre fessük a tárgyat. Ilymódon értékes motívumokat tüntethetünk el, akár örökre. Ugyanezért érdemes óvatösan bánnunk a csiszolópapírral is. Ez is költségekkel jár ugyan, de ha tehetjük, érdemes restaurátort megbíznunk értékes tárgyaink feljavításával, hiszen ez a szakember ismeri a legjobb módszereket és az egyes bútorkészítési irányzatokat, az esetleg hiányzó alkatrészeket például korhű darabokkal pótolhatja, ezek az apróságok pedig kemény ezreket Itt érkezünk el a végső fontos kérdéshez: hogyan bocsássuk áruba a kiszemelt darabokat? Amikor már kezünkben vannak a – restaurált vagy megtalált állapotában hagyott – értéktárgyaink, el kell gondolkodnunk rajta, eladjuk-e egyáltalán az elveszett és megtalált régi értékeinket.

Persze a „talált pénz” csábító lehet, ám ezekhez a tárgyakhoz minden családban eszmei érték is kapcsolódik, és ha tehetjük, talán érdemes ezeket megőrizni, hogy magunk és késői utódaink is gyönyörködhessnek benne. Ha mégis az eladás mellett döntünk, több opció áll rendelkezésre. Egyrészt valószínűleg a felértékeléssel megbízott becsüs is ajánlatot tesz majd a vételre, emellett pedig számos műtárgykereskedő szívesen kiszáll a helyszínre, és el is szállítja a bútorainkat a saját költségén. Dönthetünk úgy is, hogy mi magunk visszük el a tárgyat egy kereskedőházhoz, ez főleg kisebb, könnyen szállítható tárgyak esetében merülhet fel, más esetben a szállítás pluszköltségét is nekünk kell viselni, és ezért a kapott ár nem feltétlenül kompenzál. Számítanunk kell arra, hogy a műtárgykereskedő, aki nem saját célra, hanem továbbadásra vásárolja meg tőlünk a tárgyainkat, érthető módon nyomott árat kínál majd értük, hiszen saját hasznát is rá kell számítania. Ez kényelmes megoldás, hiszen azonnali készpénzhez juthatunk általa, akár úgy, hogy ki sem kell mozdulnunk a kedvenc fotelunkból, de az így kapott ár szükségképpen kevesebb lesz, mintha a tárgy értékesítésével magunk próbálkozunk. Ha utóbbi mellett döntünk, tudnunk kell, hogy a hagyományos bútorpiacok-vásárok ideje már nagyrészt lejárt. Ilyen helyeken meg kell fizetnünk a helypénzt, és egyáltalán nem biztos, hogy éppen ott és akkor megjelenik fizetőképes kereslet, amely hajlandó pénzt áldozni éppen a mi specifikus bútordarabunkért. Ráadásul ilyen helyeken leginkább alkudnunk kell a saját eladási tárgyunkra, ami gyakran nehéz vagy kellemetlen lehet egy-egy tapasztaltabb bútorfelvásárlóval szemben, és nem biztos, hogy akár többedszeri próbálkozásra Manapság sokkal jobb ötletnek tűnhet az eladó bútorunk internetes oldalakon való hirdetése. Ezzel a módszerrel nem kell kimozdulnunk otthonról, ráadásul eladásra kínált tárgyunk a nap 24 órájában „ki van állítva” a weboldalon, és sokkal szélesebb kör láthatja. Az ilyen bútoreladásra szakosodott oldalakat, mint amilyen Magyarországon az eladobutorok.hu, az egész ország területéről, sőt még határainkon túlról is figyelemmel kísérik az érdeklődő vásárlók, így olyan helyről is érkezhet vételi ajánlat, ahova magunk fizikailag nem tudnánk eljutni. Fontos megjegyezni, hogy napjainkban a Magyarországon fellelhető műtárgyak iránt megújult érdeklődés mutatkozik, elsősorban a Monarchia nagysága iránt elkötelezett osztrák műgyűjtők részéről,

másrészt más nyugat-európai országokból, sőt még az Egyesült Államokból és Japánból is. Ezek a hobbigyűjtők általában sokkal fizetőképesebbek, kevésbé szőrszálhasogatók, és készek nagyobb anyagi áldozatokra is, hogy megszerezzenek egy-egy ritka tárgyat. Nyilvánvaló, hogy ezek a gyűjtők a felkínált tárgyakra szinte csak az interneten találhatnak rá. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy az eladobutorok.hu a legnagyobb magyar oldal a kategóriájában, és a google keresőjében is elsőként jelenik meg társai között, ezért a legtöbb külföldi látogatót is ez az oldal vonzza. Azzal, hogy a bútorunkat magunk hirdetjük, kiiktatjuk a közvetítő kereskedőt, így az általunk elvárt teljes összeget magunk zsebelhetjük be. Ezért ha az eladás nem életbe vágó, ráér néhány napot vagy hetet a nagyobb haszon érdekében, akkor legjobban úgy járunk el, ha a bútorunkat magunk bocsátjuk áruba az interneten. A vevővel való megegyezésben ne felejtsük el kikötni, hogy a szállítás költsége a vevőt terheli – erre komoly vevő a legtöbbször hajlandó -, majd dőljünk hátra, és várjuk, hogy megérkezzen a várva-várt ajánlat. Nyugodtan felkészülhetünk arra is, hogy amint gépünket reggel bekapcsoljuk, ott fog várni minket egy ajánlat a mailboxunkban, bútorunkat tehát úgy adtuk el, hogy közben békésen aludtunk. Mindent összevetve érdemes tehát még egy pillantást vetnünk elfeledett tárgyainkra, sosem tudhatjuk, mikor bukkanunk értékre a ládafiában. Ha pedig ránk mosolygott a szerencse, használjuk is ki korunk adta lehetőségeinket, és jussunk pénzhez az interneten!