A SZABÓ CSALÁD ÚJ ÜLŐGARNITÚRÁJA
A hétköznapok mókuskerekéből kiszállva végre ismét eljött a hétvége. Kedvesemmel péntek este utoljára nyúltunk el régi, elnyűtt kanapénkon. Nem volt egy szép darab, de szerettük. Sok emlékünk fűződött a kopott, foltos, narancssárga díványhoz. Az első filmezés az akkor még új szerzeményen… Amikor még semmilyen pózban nem volt kényelmes rajta feküdni, de mégis jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a miénk. Amikor betegen a kanapén ebédeltem és a paradicsomleves ráfolyt a karfára… Azóta takarjuk le vendégek érkezésekor a kanapét, hogy ne lássák a foltot. Vagy amikor Cirmi és Buksi hozzánk került… Egyikük a karmát mélyesztette bele a finom szövetbe, a másik pedig nassolnivalónak képzelte a bútor fa lábait… Hányszor adott menedéket a csaholó eb elől menekülő cirmosnak a párnák nyújtotta puha zug a dívány sarkában? Most pedig búcsúznunk kell. Holnap új ülőgarnitúránk lesz és elvis…