Emlékszem, milyen sokakban megütközést  keltett, amikor először felbukkant a
térdeplő szék, első látásra igen meghökkentő látványa. Meglepő külseje inkább
mozgássérülteknek való szerkentyűre emlékeztetett, és kevesek voltak olyan lelkesek, hogy a
többeknek és másoknak el is magyarázták, milyen érzés úgy ülni hogy közben egyenes a
hátuk.

És ez milyen más, mint amikor egy hétköznapi négy lábbal felszerelt ülőalkalmatosságon
helyet foglalva tapogatjuk ülepünket, vagy a hátunkat, vagy nem tudunk egy órát sem
egy helyben ülni, mert kényelmetlen.

A régi készítésű székeknek van egy titka. Órákon keresztül lehet rajtuk ülni, egyenes
háttal, vízszintesen a talajjal érintkező talpakkal, kényelmesen.

Igen, nem színesek. Nem készülnek műanyagból és nem lehet összehajtogatva
felakasztani őket a falra. Nehezek. Ha felborulnak, jól megütik a gyereket. Foglalkozni
kell velük, viasszal kezelni, esetleg ötévente politúrozni.

Érdekes, új befektetés lehet a régi stílusú szék, ha ilyenen ülünk a konyhában, és
az íróasztal előtt, megkímélhetjük magunkat az ötven év körül menetrendszerűen
megjelenő hátfájások egy fajtájától, amit a gyógytornászok nagyon-nagyon jól ismernek,
úgy nevezik egyszerűen, rögzült rossz testtartás miatt kialakult gerincferdülés.

Olyan sok probléma keletkezhet ötven éves korunkra az egészségünkkel. Egy szék,
amit asztalos tervezett, és ezért a magassága, az ülőmélysége és a támlája pontos
méreteket rejt, megóvhatja a hátunkat ettől az igen bosszantó panasztól, ami idő előtt
megkeserítheti hétköznapjainkat.

Aki teheti, és szeretné kipróbálni a tökéletes széket, üldögélve szeretne olvasni egy esős
szombat délután, sétáljon el egyszer a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, és keresse fel,
az olvasótermeket.

Ha kedveli a barokk stílus aranyozott pompáját, és egy garantáltan lelket üdítő alkalmat
keres, feltétlen fáradjon el a könyvtár emeletére, pihenjen meg, próbálja ki azokat a
székeket, foteleket, ahol órákon keresztül is, az időbe feledkezve kényelmesen, fáradság
nélkül lehetséges olvasni, és időről időre felpillantva gyönyörködni a Wenckheim palota
termeinek rokokó szépségeiben, a földig érő tükrökben, a szépséges cserépkályhákban,
az ablakfülkékben, a megejtően sokféle, káprázatos kandallókban, a terem minden zeg-
zugában.

Nem könnyű kérdés,hiszen nem feltétlenül éltünk együtt nagymamáékkal, inkább
vendégeskedtünk náluk sokszor. Egészen más néhány hétvégét, vagy délutánokat együtt
tölteni a sötétbarna vagy fekete, első látásra zömök, vagy behemótnak tűnő bútorokkal
és valljuk be egy másik helyzet, amikor leülünk a már megüresedett lakásban, és
szembe nézünk a újsütetű bútorainkkal – a nagymamától örökölt bútorokkal.

Az otthonunkban nem fér el, elszállítani sem könnyű, és a hová? A nagy kérdés.

Sokan nem tudják, hogy kiadnak száraz és jól szellőztethető ingatlanokat pontosan ilyen
célra!
Meglepetést okozhat, hogy a laikus, hozzá nem értő szemlélőnek, monstrumnak látszó
nagyon nehéz és nagyon sötét régi bútorok igen értékesek lehetnek. Nem ritkán diófából
vagy esetleg mahagóniból készültek, nagyon sokszor olyan kitűnő asztalos készítette
őket, hogy még hatvan év múlva is tökéletes a szerkezetük, egy általános belső
tisztítással ismét berendezhetők lennének.

Érdemes hat-nyolc csokor levendulát vásárolni, és egyszerű papírzacskóban betenni a
szekrényekbe és ezt követően kihívni szemlére egy szakembert, aki pontosan megjelöli,
hogy öröklött bútoraink milyen fából készültek, és körülbelül hány évesek. Ha nem
szeretnénk megtartani őket, ne hagyjuk elveszni született civil kurázsinkat, legyünk oly
bátrak és lássunk fantáziát az eladásukban!

Ne higgyük el a szomszédnak, hogy a „régi” használt bútor nem kell senkinek! Ez
dőreség! Lehetséges, hogy a vásárló esetleg újra hasznosítja, lehetséges, hogy az
ajtókat és a polcokat külön-külön új bútorrá alakítja, bízzuk ezt rá!

Fotózzuk őket le napfényben, és tegyük fel ingyenes használt bútorokat áruló
weboldalakra.

A polcokon talált ócskának tűnő ’lukas fehér rongyokat’ szintén nézzük meg alaposabban!
Lehetséges, hogy egy gyakorlott szem másként ítéli meg, és kiderülhet számunkra, hogy
a fehér rongyunkat, hetven-nyolcvan évvel ezelőtt vékony ujjak kézzel szőtték, és ezt
követően richelieu hímzéssel – itt keletkeztek a „lukak” „áttörték a vásznat” ékítették és
a terítőt, polcok tisztántartására használták.

Ami nekünk nem tűnik értéknek, mások örömmel vásárolják meg tőlünk, és valljuk be,
mégis jobban esik a lelkünknek, hogy drága nagyszüleink bútorai örömet okoznak egy
családnak.

Az első mesterem egy cipészmester volt, a Tamás. Tóth Tamásnak hívják, de már nem

dolgozik sajnos, pótolhatatlan fájdalom de elköltözött vidékre.

A Királyi Pál utcában találtam, valaki elküldött hozzá. Cipészmester volt, méretre is

készített cipőket, ott sorakoztak a sámfák a polcokon. A fiával dolgozott, aki szakasztott

mása volt. Egyszer felállt és megmutatta a falon a képről az apját, aki pedig rá

hasonlított úgy, mint őrá a fia. A nagypapa nyitotta az üzletet, még a háború előtt.

Adott nekem méhviaszt, hogy azzal kenjem be a hólé ellen a téli csizmám. A

bőrpapucsomba, a talpbőr alá ragasztott egy réteg parafát, hogy még kényelmesebb

legyen a lépés. Azt is elmagyarázta, hogy miért töri fel az összes cipő a lábam, és

megmutatta mitől ismerszik meg az oka.

Vele szerencsém volt, jó kezdés volt, azt hittem, minden szakmában vannak hozzá

hasonló lelkes, precíz és pontos szakemberek, hát, nem volt könnyű menet.

A kitűnő bútorkészítő, restaurátor és szép- és formaérzékkel megáldott kárpitos

felkutatása talán a legbonyolultabb, hiszen egészen más a dolgok ára, a munka

kockázata sőt már a bútor mozgatása is kockázatos lehet.

Hol találni mestert, olyat, akinek nem a szakmája, hanem ez a mestersége, aki a régi

módon, ipari tanulóként, később, amikor felszabadult, a mestere mellett dolgozott ’vagy

harminc évet, és lelkiismeretes, nem megfizethetetlen … Ez maga a csoda, ha találunk

ilyet, megbecsüljük, és csak a legkedvesebb barátainknak áruljuk el a nevét, címét.

Hol kezdhettük a keresést? Régen végigjárhattuk a műhelyeket nyakunkba véve a

belvárost, a kintebbi városrészeket is, hogy bútor restaurátor műhelyeket kutassunk fel.

Régi képkeretezők ismertek címeket, a bútor bizományiból rögtön nem kértünk címeket,

ismerősök árulták el – vagy nem – nem volt könnyű ügy.

Az árajánlathoz be kellett mutatni a bútort, vagy házhoz kellett kérni a mestert, több

nap, több hét, több hónap – nagyon sokba került, ha valaki nem volt szabadúszó,

időmilliomos, nemde?

Mi a helyzet manapság?

Mint az ingatlanok adás-vétele, ez a szakma is jobbára, kevés kivételtől eltekintve,

felkerült az internetre. Pontosan láthatjuk a bútort fotókon, milyen volt, és milyen lett.

Sokkal gyorsabban fel tudjuk lelni a számunkra legrokonszenvesebb mesterembert,

láthatjuk a keze művét, kiállíthatja nekünk a portékáit, hiszen a weboldalon ő

kifogástalanul be tud nekünk mutatkozni.

Kérem, szépen itt is van, ne is keressenek tovább: www.butorjavitas.hu, egy családi

műhely, a mester harmadik generációs, nagyapját, majd édesapját követve dolgozik, és

alkot.

Nagyon sokan szeretnék újrahúzatni régi kedvenc foteljüket, és már meg is találták hozzá a mestert, aki nagy örömükre új bútorrá varázsolta a megszokott és nagyon kedvelt darabjukat.

Mi tanácsoljuk Önöknek, a kínálatunkban szereplő használt bútorok közül – akár még a kanapékat is – bátran húzassák át, természetesen tanácsokkal látjuk el Önöket, anyag- és színmintákat bemutatva, milyen gyorsan válhat egy szép, régi, kitűnő alapanyagból – fából – készített bútordarab, akár a legkisebb zsámoly – új, gyönyörű, mindennapokat szolgáló bútorrá.

butorjavitas.hu

„ Tudod, a két nagyfiam már elköltözött, és sokszor gondoltam, hogy kellene venni egy jó nagy, kényelmes kanapét, és ki kellene szórni azokat az ágyakat, mert tudod ők ketten eredetileg emeletes ágyon aludtak, de aztán szétszedtük őket, ahogy nőttek …  és gondoltam, hogy érdemes lenne összenyitni a két szobát, de mindig halasztgattam, de most a Józsi említette, hogy nekik feleslegessé vált egy szép nagy kanapé, ami csak két hónapos, de megválnak tőle, és megnéztem, és tetszett, el is hoztuk … képzeld fehér és óriási, és gyönyörű!

És összenyitottuk végül a két szobát is, és így minden sokkal kényelmesebb!”

Minden családban némi töprengésre ad okot, hogy az elköltözött gyerekek bútorait milyen sokáig tároljuk, – hátha hazaköltözik – vagy valljuk be, kerülgetjük, és csak az időt húzzuk, hogy végre, a saját ízlésünk szerint rendezzük át a lakást, kevesebb bútorral, más bútorral, új növényekkel vagy más komóddal, vagy … vagy … de végül, ha elhatározásra jutunk itt a következő eldönteni kérdés rögvest:

Új legyen a bútor, vagy használt legyen az a bútor?

Amennyiben használt bútort keresünk, igen, jól tudjuk, hogy már néhány hónapos bútorokat is vásárolhatunk gyakorlatilag fillérekért. Egy régi barátom tanácsolta nekem, hogy inkább az időt szánjam rá, amikor keresek valamit magamnak, mint a pénzt költsem el valami újra, és a sokadik költözés után, újra belátom, igaza volt, jóval olcsóbban és jobbakat találtam mint amire eredetileg számítottam!

A fenti példa hétköznapi. Ha a felnőtt gyerekek kiröpülnek otthonról, érdemes kiüríteni és saját felségterületünként újra tervezni a teret, az egész lakást! Gyakorló háziasszonyok tudják, hogy egy új függöny, új díszpárnák, és talán csak egy – de nagyon kényelmes és vonzó – bútordarab – például egy gyönyörű kanapé, vagy komód – azon túl, hogy örömet tud okozni, mennyire újraépíti a megszokott lakást, milyen más érzés, nagyobb térben a saját ízlésünk szerinti kényelemben élni.

Tömegek kínálnak manapság kitűnő minőségű, óvott, megkímélt, ápolt bútorokat, használt bútorokat, ilyen-olyan okokból, olcsón, vagy még annál is alacsonyabb áron.

Itt, az eladobutorok.hu oldalakon abban fogunk Önöknek segíteni, hogyan, miről ismerhetik fel a régi korok értékeit, leírjuk és elmagyarázzuk, mi a különbség a fából készült bútor és például a pozdorja között, tippeket fogunk adni hogyan varázsolják újra némi kézügyességgel az arra érdemes bútordarabjaikat.

Elsősorban egy igazi, nyüzsgő piacteret kínálunk Önöknek. Itt, az eladobutorok.hu -n, figyelünk arra, hogy Önök kitűnő minőségű fotókon láthassák az eladó használt bútorokat, egyszerű és áttekinthető rendszerben mutatjuk meg hogyan követhető, hogy ki és mennyiért kínálja megunt, kinőtt, feleslegessé vált portékáit.

Meggyőződésünk, hogy egy jó vétel, jó okot ad, hogy azok a szerencsések, akik bevállalva némi herce-hurcát és rámolást, lustán hanyatt dőlve elégedetten simogathatják meg új szerzeményeiket, és büszkék lehetnek Önnön bátorságukra és joggal élvezik otthonuk új bútor-szerzeményeiket.

Tény, hogy az emberek többsége nem elégszik meg azzal, hogy csak lakjék a lakásában, hanem igyekszik az otthonát szükségleteinek és elképzeléseinek megfelelően kialakítani.

Sokan a környezet kialakításához saját kezük munkájával is hozzájárulnak. Azok a barkácsolók, akik ügyesen bánnak a csavarhúzóval, fogóval és egyéb asztalosszerszámmal, egy-egy új bútordarab vagy lakáskellék láttán rögtön elhatározzák, hogy készítenek ilyet.

Hogy teret nyissunk a tapasztalt és gyakorlattal bíró mestereknek és az egyszerű és a bonyolultabb feladatoktól sem visszariadó kezdőknek, bemutatunk néhány tárgyat, amelyet saját kezűleg otthon is elkészíthetnek. Természetesen közre adjuk az elkészítés módját, tanácsokat is adunk, hogy hol szerezhetik be a legolcsóbban az alapanyagokat.

Kezdjük mindjárt a legegyszerűbb bútordarabbal, a dohányzóasztallal. Készíthetjük deszkalapból, vagy furnérozott falécekből is.

Bemutatjuk a munka menetét, az eszközöket, és figyelmes olvasóink a felmerült problémák megoldási lehetőségeit megkonzultálhatják egymással az oldalon.

Természetesen örömmel vesszük, ha bemutatnak nekünk már otthon elkészített bútorokat, akár egy széket is, és nyíltan támogatjuk a hozzánk fordulókat abban, kérdezzenek bátran.

Visszatérő kedvenc, a falra felcsukható szekrénybe rejtett ágy esete. Ez mestermunka, de hallottunk már bátrakról, akik megfelelő konzultáció után megalkották ezt Önmaguknak, és hosszú évek óta használják.

….

A szék a leggyakoribb és legegyszerűbb ülőbútor.
Története :

Tutankhamon fáraó trónszéke

Thonet szék (a 14. számú modell 1850)

Az ókori egyiptomiak, falfestmények tanúsága szerint, már három formáját ismerték: a négylábú támlátlan, a hajlott támlával ellátott és a keresztlábakkal ellátott széket. A fáraók plasztikus alakokkal díszített trónszéket használtak. A görögöknél ezenkívül az összecsukható hordozható szék volt használatban, mely ollószerűen keresztberakott lábakkal és szövetből, vagy szövött hevederekből alkotott ülőlappal bírt. A görög trónszékeknél architektonikus formákat, kannelúrázott oszlopokat találunk: díszítésében a palmettának nagy szerepe van. A rómaiak a görög formákat folytatták etruszk elemekkel keverve. A császárság alatt a trónszék (latinosan trónus) anyaga kő vagy márvány volt, ami masszív formákat, domború díszt és a végződéseknél plasztikus alakokat eredményezett.

A középkorban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú zsámoly, az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A 13. század folyamán az eddig egyszerű zsámolyt, valószínűleg a keresztes hadjáratokban szerzett keleti eredményként, nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a gótikus ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdag faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a román korban alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak vallottak, ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott. A trón alakú díszes székek eltűntek, és a 16. század elejétől kezdve már csak udvaroknál és templomokban voltak használatban, míg a polgári használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél a székeknél jelent meg először a kárpitozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a 17. században, leginkább Németalföldön, készültek olyan székek, amelyeknél az összes farészeket a lábak kivételével szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott dísz teljesen hiányzott.

Ugyancsak a 17. században kezdték a kárpitozást fonott nádfelületekkel helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas domborművekkel, vagy plasztikus áttört oromzattal van ellátva. Ez XIV. Lajosnak kora, ettől kezdve mindenütt általános volt a francia hatás. A régence alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a XV. Lajos-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú (abgepasst) szövetekkel vagy gobelinekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették azokat. A XVI. Lajos-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat hornyolással díszítrette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A francia forradalom után a formák a klasszicista stílust követték, merevek és nehezebbek lettek.
Forrás [szerkesztés]
Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
Külső hivatkozások [szerkesztés]

Forrás: Wikipedia

Eredete az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. További jelentős hatása volt az egyiptomi művészetnek is, mikor 1922-ben felfedezték Tutanhamon-sírját.

A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art déco stílusát egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Az ipar fejlődésének köszönhetően elviekben is hátat fordított elődjének: az egyedi termékekről a tömegtermelés vívmányaira helyezte a hangsúlyt. Mégsem díszített minden lakást art déco lámpa vagy bútor. A stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett.

A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: új ötvözetek, a fényezett króm és a bakelit. A krómot és bakelitet is tükörfényesre lehet csiszolni, az art déco újabb stíluselemmel bővült ezáltal.

Az art déco csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiállítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján. (Magyarország a külpolitikai kapcsolatok miatt nem képviseltette magát, de a stílus ide is eljutott.)

A modernista törekvésekkel párhuzamosan bontakozott ki, számos technikai vívmányt átvett, többek között az acélvázas építkezés elvét. Ezzel a technológiával épültek a korszak reprezantatív épületei, a felhőkarcolók, melyek kifejezték a haladás eszményét. Art déco hatás mindenekelőtt a díszítésekben mutatkozik meg. Jellegzetesen ilyen stílusú a Los Angeles City Hall és a New York-i Chrysler Building, geometrikus elemek pedig az akkori világ legmagasabb épületén, az Empire State Buildingen is előfordulnak.

További épületek

• Gyárépületek, például a Hoover-gyár Angliában
• Lakóházak Floridában és Los Angelesben
• Koekelbergi Bazilika
• Coit tower San Franciscóban
• A franciaországi Reims több belvárosi épülete
• A berlini Reneszánsz Színház
• A bonni Metropol mozi
• Az új-zélandi Napier város több épülete
• A Megváltó Krisztus szobra (Rio de Janeiro, Brazília)

Magyar art déco építészet

A magyar art déco építészet nem volt önálló, itt leginkább az architektúrától függetlenedő geometrikus dísz rokonítható ehhez a stílushoz.

• Wälder Gyula és társai: Madách téri együttes (1937)
• Hajós Alfréd: A margitszigeti Sportuszoda (1931)
• Györgyi Dénes – Román Ernő: Markó utcai Elektromos Művek (1932)
• Lechner Jenő – Szontágh Pál: Hősök mauzóleuma (1932)

Képzőművészet

Népszerűsége miatt az art déco jellegű képzőművészetet sokáig giccsnek tartották. Ma már antiknak minősülnek, művészettörténészek és galériák foglalkoznak velük. Eszmei tartalmuk azonban nincsen.

Festők

• Tamara de Lempicka – legjellegzetesebb képei önarcképek a kor luxuscikkeivel
• Faragó Géza – főként kései művei, plakátok art déco stílusúak
• Vaszary János egyes művei
• Gábor Jenő
• Syl Foster
• Bortnyik Sándor
• Schreiber Hugó

Szobrászok

• Bill Dufy – Synergie c. bronzszobra
• Báthory Júlia – üvegszobrait “reliefs du verre” néven említették
• George Stanley – az Oscar-szobrocska alkotója
• Kövesházi Kalmár Elza
• Vedres Márk
• Cser Károly
• Gorka Géza

Iparművészet, formatervezés

Az art déco stílusát csaknem valamennyi ekkoriban készült berendezési tárgyon megtalálni. Rádióktól, az első televíziókészülékeken át az autókig és a legegyszerűbb berendezési tárgyakig. (tükrök, székek, asztalok, faliórák stb.) Az ekkoriban készült filmek hátterei jellegzetesen art déco berendezésűek. A filmgyárak emblémái is art déco-sak (Warner Bros., Universal Pictures, 20th Century Fox).

Divat

A nők leszorították mellüket, az ún. csőruhák jöttek divatba, melyek elfedték természetes idomaikat, a lábból mindenesetre egyre többet engedtek megmutatni. Hajukat rövidre nyírták (bubifrizura), ékszereik, öveik, cipőik pedig ehhez illeszkedtek. A stílus főként Greta Garbo hatására terjedt el. A 30-as években, a gazdasági világválság után előtérbe tört az aszimmetria, a frizurák is valamivel hosszabbak lettek. A férfidivatban jelentős változások ugyanakkor nem történtek, szabásminták, arányok terén (máig is) a 19. század végén kialakult öltözékek és összeállítások érvényesek.

Források

• Vadas József: A magyar art déco. In: Stílusok, korszakok, Corvina 2006.
• Képes divattörténet az ókortól napjainkig
• A tudás fája

Az ágy (fekvőhely, nyoszolya) egy bútordarab, amelyet általában kellemes tevékenységekre – alvásra, pihenésre, tévézésre, szexuális együttlétre, olvasásra, néha étkezésre is – használunk, de a betegágyhoz és a halálos ágyhoz már nem kapcsolhatók kellemes élmények.
A lakberendezés mellett más területeken is használatos az ágy szó. Például, puska ágy (puskaagy, tus), kavicságy, körömágy stb.
Az első fennmaradt ágy I. Hotepheresz ókori egyiptomi királyné sírjából (i. e. 2700 körül). A bútor elülső végén egy fejtámasz látható.

Története

Ágyábrázolás egy ókori görög vázán (i. e. 520) Az ágyak elődje kétségtelenül a fészek, kuckó, vagy kotorék, amelyet már az állatok is kialakítanak maguknak.
Az ősember „ágya” nagyon egyszerű volt: ágakat, falevelet, szalmát helyzett halomba, és ezeken aludt. A vadászat megjelenésével a fentiekre, főleg a hidegebb éghajlatú területeken állati bőrök, szőrmék kerültek. A nedvesség, a rágcsálók, hüllők, bogarak elleni védekezésül a fekvőhelyet megemelték, barlangokban kis padkát alakítottak ki, kunyhókban földrakást készítettek, az ágy alá fahasábokat helyeztek el.

A civilizáció megjelenésével aztán kialakult az ágy ma ismert formája.
A görögök által használt kliné már bonyolult bútordarab: fából, márványból, bronzból, nemesfémből készült, festett, berakásos vagy domborműves díszítésű példányai is fennmaradtak.

A rómaiak ágytípusai:
lectus cubicularis, kamraágy, rendes alváshoz;
lectus discubitorius, étkezési célokra használt heverő, amelyen egyszerre akár három ember is oldalt fekve étkezhetett, a középső hely volt a rangban előkelőbb személyé;
lectus lucubratorius, tanuláshoz;
lectus funebris, vagy emortualis: a halotti ágy, amelyen az elhunytat a halottégető máglyára vitték. (A kereszténység megjelenésével ez eltűnt, helyét átvette a szarkofág, majd a koporsó.)

Középkori várúr hálószobája ággyal

A reneszánsz az ágyak terén is mélyreható változásokat hozott, Európa-szerte elterjedetek a pazarul kidolgozott, díszítésekkel ellátott mennyezetes ágyak, amelyeket oldalról függönyözés (baldachin) zárt le, védve az alvókat a huzattól. A gótika, barokk, rokokó művészeti irányzatok stílusjegyei az ágyakon is követhetők. Az ágyak technológiailag is fejlődnek: megjelenik a furnérozás, lakkozás, nádazás, stukkózás, aranyozás, a lábak esztergályozása és az intarzia berakás.
Lassan megjelennek a féltetős ágyak, sőt, oszlop nélküli baldachinok is, melyeknél az ágy mennyezete nem oszlopokon nyugszik, hanem a szoba mennyezetéhez rögzítik, és onnan csüng alá. Ezeket a pompás ágyakat természetesen csak az arisztokrácia tagjai tudták megfizetni, a köznép jóval egyszerűbb nyoszolyákon hajtotta álomra a fejét.

XIV. Lajos francia király mennyezetes ágya Versaillesban

A rokokó korában megjelennek a csevegésekre, pletykálkodásra, de adott esetben az intimebb együttlétre is alkalmas kanapék. Egyik változatuk, a rekamié névadója Récamier asszony, a 18. és 19. századok fordulóján élt gyönyörű bankárfeleség, akinek híres párizsi szalonjában művészek, politikusok és más közéleti személyiségek fordultak meg, és rekamién ülve beszélgettek a divatos témákról.
Természetesen nem ő volt az egyetlen szépasszony sem Franciaországban, sem Európa többi országában. Madame Dubarry, Madame Pompadour szalonjai szintén híresek voltak, és bútorzatuk is megfelelt a kor elvárásainak. Ezek az elvárások nem maradtak változatlanok, a túldíszített ágyak helyét csakhamar átvették a klasszicista stílusú fekhelyek. Nincs azonban szó a kényelem iránti igény csökkenéséről, a textilipar fejlődése újabb lehetőségeket is teremt, de megmaradnak a régóta alkalmazott anyagok is: a hímzett brokátok, selyemszatének stb.
Az ágybetétek anyaga toll, állati szőrök, vagy tengerifű. A betétek forgathatók, szellőzés céljából kitehetők az ablakba, erkélyre. Megjelennek a hengeres alakú díszpárnák, amelyek az empire stílusú fekhelyek elmaradhatatlan kellékei.
A klasszicizmust a bidermeier váltja, amelynél a fő cél nem a díszítés, hanem a használhatóság és kényelem. Végül a viszonylagos európai egységesség – amely igazából sohasem létezett, hisz az igények és stílusok országonként is eltértek – megszűnik, a kevert irányzat neve eklektika.

Összecsukható ágy

Igazi nagy változások majd a 20. század közepétől következnek be, amikor megjelennek a különböző műanyagok, és a bútorokat már nem egy-egy mesterember, és a köréje szerveződő kézműves műhely állítja elő, hanem rengeteg alkalmazottat foglalkoztató bútorgyárak, amelyek képesek a tömegigények kielégítésére. A különleges bútorok tervezésére tervezőirodák szakosodnak, amelyek az ágyakat és más bútorokat a belsőépítészeti tervezés részeként “álmodják” meg.

Forrás: Wikipedia

Forrás: kislexikon