elado_butor | Bútor | 2011. május 12. csütörtök
Kiemelt partnerünk a bútorjavítás.hu Pár szóban a cégről:
Műhelyünket 1940-ben alapítottuk, mint bútorfelújító és restauráló műhely. Három generációt felölelő cégünk legelső műhelye azelőtt bútorgyártással és antik bútor restaurálásával foglalkozott.
A modern technológiák és eljárások, mellett a hagyományos, jól bevált restaurátor anyagok felhasználásával varázsoljuk tartósan újjá a régi bútorait. Kézi munkával, kizárólag kézzel felvihető politúr anyaggal dolgozunk, amely igényesebb és tartósabb felületet biztosít az Ön bútorának.
Célunk a minőségi antik bútor restaurálás, kárpitos – asztalos munkavégzés!
Cégünk története 3 generációra nyúlik vissza. Az első asztalos, kárpitos műhelyt Kovács Dezső alapította a 40-es években, fő profil a bútorgyártás, új stíl bútorok készítése volt. A műhely számos alkalmazottat is foglalkoztatott. A tevékenységet később az alapító fia, Kovács Tibor Dezső folytatta 1969-ben, amikor bútorjavító műhelyt nyitott.
Tevékenységünk azóta is főként antik bútorok restaurálása és kárpitozása. Az ipart Kovács Tibor fia, Kovács Gergely is folytatja. A műhelyben számos faipari szakközépiskolai tanuló töltötte szakmai gyakorlatát, és helyezkedett el az iparban az itt megszerzett ismeretei birtokában. A műhely 3 generációnyi működésének köszönhetően sok visszatérő megrendelő által az első műhelyben, a nagypapa által elkészített, felújított bútorok köszönnek vissza napjainkban a 3. generációnak felújításra. A műhely az elmúlt 40 évben számos követség, intézmény antik bútorainak restaurálását, javítását, felújítását végezte el.
Célunk, minden esetben a minőségi, megbízható munkavégzés, hogy az antik bútorok állapota hosszútávon megőrizze értékét és minőségét! Használt antik és egyéb dísztárgyak javítása restaurálása.
Látogassa meg www.butorjavitas.hu weboldalunkat
Mi is az a bútorrestaurálás?
A bútorrestaurálásnak két fő irányzata létezik: az egyik a restaurálás, a másik a konzerválás. A konzerválás viszonylag új de ismert irányzat a bútorrestaurálás területén. Attól kezdve, hogy a bútorok megjelentek szükség volt a mindennapon, használat során keletkezett sérülések helyrehozatalára. Kezdetben ezeket a problémákat a sérült darabok kijavításával, vagy faanyag pótlásával helyettesítették. A restaurátor, vagy asztalos célja ilyenkor az volt, hogy a bútor újra használható állapotba kerüljön. Ahogy azonban telt az idő a bútorok értéke is növekedet és megváltoztak az igények is, így a szakma két irányzata (restaurátor, konzervátor) külön vált. Az egyik irányzat szerint a sérült részeket, amennyire lehetséges korabeli faanyaggal kell restaurálni, úgy hogy ne lehessen észrevenni a javításokat. A másik irányzat szerint a javítás lehetőség szerint ne legyen túl feltűnő, de az eredeti és a restaurált részek közötti látható részeket nem kell eltüntetni. Néhány elemi restaurálási technika alkalmazásakor csupán ragasztóval erősítik meg a kilazult illesztékeket, ragasztják meg az eltört széklábat, vagy támlát. A probléma akkor kezdődik, amikor a törött széklábat rossz helyen illesztik össze, vagy hiányos a furnérozás.
Bármelyik irányzatot is követjük, mielőtt restauráltatnánk, mindig kérjük szakember (bútor restaurátor) tanácsát.
A bútorrestaurátorok többségének nem jelent gondot, hogy alapvető kárpitosmunkákat is elvégezze, azonban az antik bútorok esetében a valóban színvonalas, minőségi munkát csak, sok éves tapasztalattal rendelkező kárpitos tudja elvégezni. A kárpitozás módszereinek és mesterségbeli fogásainak ismerete elengedhetetlen. A bútorkárpitozásról készült első feljegyzés a XV. századból származik. Ebben az időben azonban a kárpitozott bútorok többsége ágy, vagy kanapé volt, és általában csak az ülést vonták be anyaggal, vagy párnákat helyeztek el rájuk. A párnázott, kárpitozott székeket lószőrrel, vagy pehellyel tömték ki. A kárpitozás nagyon gyakran elterjedt és divatossá vált.
Mivel fényezték régen a bútorokat?
A sellakpolitúr, a sellak-gyanta alkoholos oldata, amelyet stíl bútorok, felületkezelésére alkalmaznak.
A sellakpolitúrozás, a bútorok befejező munkaművelete, melyet a felületkezelés magasiskolájának is neveznek. A szakmai nyelvezetben, fényezésnek nevezett bonyolult, munkaművelet, évszázadok alatt tökéletesedett ki. Jelenleg, csak értékes fatárgyak, és bútorok, készülnek kézi politúrozású felülettel, ahol fa rajzolata látható marad, és természetes, meleg hatású lesz a felületet.
A felületkezelés célja, kettős: Egyrészt, a felület esztétikai hatásának növelése, szép igényes felület létrehozása. Másrészt, a felületkezeléssel megvédik, a fát a külső hatások ellen, és a rendeltetésszerű használat közbeni igénybevételtől. A kezelés keményíti a fa felületét, és külsőleg ellenállóbbá teszi. A légnedvesség ingadozásaival szemben védelmet ad.
A kézi politúrozás jellemzője, hogy a filmképző anyagot, nagyon sok, nagyon vékony rétegben viszik fel. A politúr: növényi, és állati eredetű, Viaszok, gyanták, alkoholos oldata. A híg politúr a fafelület pórusaiba behatol, majd az alkohol elpárolgása után megszárad. A politúrozás az 1800-as évek körül terjedt el, széles körben Európában.
A politúrozás, nem tévesztendő össze a polírozással, a fényezés pedig az autófényezéssel.
Mi is az a kárpitozás? Mit csinál a kárpitos?
Kárpitozás
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kárpitozás mint mesterség a reneszánsz idején alakult ki, majd nyert teret magának, ahogy az emberek egyre szívesebben ültek kényelmes kárpitozott üléseken, párnákon, mint faládákon (cassone), székeken.
A barokk idején aztán a párnázott fabútorokat, felváltották a teljesen kárpitozott ülő és –fekvőbútorok, és kialakultak a garnitúrák, amelyek a mai napig használatosak.
A kárpitozás igazi virágkorát a biedermeier-ben élte, amikor is Georg Junigl 1822-ben szabadalmaztatott egy eljárást, „mellyel tökéletesíti a használatban lévő bútorkárpitozást, a kender saját kezű előkészítésével, és vasrugók felhasználásával a kárpit olyan rugalmas lesz, hogy egyenértékűvé válik a lószőrpárnázással.” Junigl vasrugójának szabadalmával a kárpitozott bútorok divatosabbá, és keresettebbé váltak.
Egyre több polgári család lakásában jelentek meg kanapék, ülőbútorok, melyek nagy lehetőséget nyújtottak a kárpitosmesterek képességeinek bemutatására, és kibontakoztatására. Eleinte a csak az ülőfelület kárpitozása terjedt el, majd olyan kanapék is készültek melyeknél a kárpitosmunka háttérbe szorította az asztalosmunkát, sőt végül némelynél annyira eltűnt, hogy a bútoron szinte már nem lehetett fát látni. A kárpitos mesterség ezzel teret hódított magának.[3]
A biedermeier újításai, és találmányai a kárpitozásban egészen az 1960-70-es évekig voltak használatosak a bútorgyártásban. Ekkor a tűzőgép, és a laticel megjelenésével, egy új bútorkészítési mód terjedt el. Az eddig használt afrik, és lószőr helyett a gyorsabb munkavégzés érdekében a kárpitosok szivaccsal készítették el a bútorokat. A régi technológia azonban a mai napig fennmaradt. Az antik bútorok restaurálásához a kárpitos manapság is a régen bevált anyagokat használja. Hiába a modern, olcsóbb eljárás a kárpitosmester munkájának korhűnek kell lennie. Ismernie kell a hagyományos, és a modern eljárásokat is, hogy minden bútort a megfelelő módon, hozzáértéssel készíthessen el, varázsolhasson újjá. Így meglátásunk szerint egy kézműves kárpitos munka gyakran felér egy iparművészeti alkotással is.
A kárpitozás főbb lépései
Bontás: A kárpitozás legelső lépése a régi kárpit teljes mértékű eltávolítása, azaz a bútorvázig történő bontás.
Statikai megerősítés: A favázat (modern bútoroknál fém- vagy egyéb vázat) a kárpitozás következő lépésében megerősítjük a statikai pontokon, vagyis gyakorlatilag szétszereljük és újra összerakjuk, a szükséges részeknél összeragasztjuk.
Hevederezés: Többféle hevederezési mód létezik, ez a munkafolyamat tulajdonképpen az alapozásnak felel meg a kárpitozásban: erős, vastag vászonszalagok stabil keresztfonatának elkészítéséről van szó.
Rugózat beépítése: A hevederezésre kerülnek a rugók. Ezeket bevarrjuk, majd spárgával szorosan lekötjük, és speciális rugóvászont húzunk rá. A rugózat elkészítésével adjuk meg a leendő ülő- vagy fekvőfelület formáját.
Shoppolás: A kárpitozás ezen része a tömőanyagok elhelyezését és formázását jelenti. Tömőanyagként a legelterjedtebbek a szivacs, a vatta, az afrik, és a lószőr. A tömőanyagot több rétegben terítjük és varrjuk rá az alapra, valamint élvarrással biztosítjuk a széleken is. Elkészülte után vászonszövettel borítjuk be, erre fog kerülni a tényleges bútorszövet.
Behúzás: A behúzás voltaképpen maga a tényleges – nem szakmabeliek által értett – kárpitozás, azaz a bútor kiválasztott bútorszövettel való borítása. A behúzás során ráfeszítjük a huzatot a bútorra, és gondosan rögzítjük.
Díszítés: Főleg antik bútoroknál fordul elő, hogy a kárpitozás részeként a különféle díszítőelemek is javítása, cserére szorulnak. Ilyen díszítőeljárás például a paszományozott vagy díszszögekkel készült kárpitozás, díszzsinórozás az éleken és beosztásokon, vagy a mélyfűzés. A mélyfűzés talán a legnehezebb kárpitosmunka, amelynek során díszgombok behúzása révén alakítunk ki a bőr vagy bútorszövet felszínén egy négyszögletes, középen besüllyedő mintát.
Milyen stílusú bútorok léteznek?
1)
A barokkról
A barokk kor a humanizmus és a felvilágosodás közötti kor, az ellenreformáció és az abszolutisztikus királyságok kialakításának ideje.
Reneszánsz hozzájárult a reformáció kirobbanásához, míg a reformáció hitvitái mind a katolikus, mind a protestáns vonalon egy nagy hitbéli ébredési hullámhoz vezetett.
Keresztény ébredés velejárója annak széles körű felismerése, hogy a világ hétköznapi bajai szükségszerű kapcsolatban állnak az alapvető bűnnel, a Teremtőtől való humanista elfordultsággal (ez utóbbi középpontjában az ember áll a Teremtője helyett). Barokk tökéletességi erőfeszítés ellenére ezen bűntől és következményeitől nem lehet tökéletesen megszabadulni az evilági életben, és így az emberi erőfeszítés ellenére a Teremtő kegyelmessége jelenti a fő reményt.
Nem mindenki értette mindezt meg, így számtalan helyen előfordul, hogy az evilági létezés csak álom (mely igen véres volt akkor és azóta is a történelem során), és az élet csak a túlvilágon kezdődik (ez viszont úgy lesz, hogy a bűnös ó-ember halálával és új-emberré születésével megy át a hívő az eleve halára ítéltségből az élet reménységébe, és ezen átmenet nem azonos a test biológiai halálával). Többek szerint ezt hangsúlyozza például Calderón: Az élet álom, illetve Lope de Vega: Kertész kutyája című műve. Gyakoriak még a történelmi példák, például Zrínyi: Szigeti veszedelem.
Egészen a 19. századig nem ismerték el külön irányzatnak. A „rehabilitációt” Heinrich Wölfflin vitte végbe, amikor is barokk műveket (elsősorban képzőművészeti alkotásokat) tanulmányozott. A következő következtetéseket vonta le:
Míg a reneszánsz alkotások „zártak”, addig a barokk kor alkotásai „nyitottak”
Az alakzatok egymáshoz képesti elrendezése is más: amíg reneszánsznál egymás mellé rendelés és szimmetria, addig a barokknál alá-fölé rendelés figyelhető meg
A reneszánsz egy nézőpontot alkalmazott, a barokk többet (nézőpontváltás)
A reneszánsz alkotások felületi alkotások, a barokkban a mélység-magasság figyelhető meg
A reneszánsz művek statikusak, ellentétben a barokk mozgalmasságával.
Ezen eltérésekre hivatkozva mondta ki Wölflin, hogy a barokk igenis autonóm korstílus.
2)
A 18. század elején Franciaországban létrejött egy új stílus, mely a kifinomult arisztokrácia könnyed életvitelét környezetének kialakításával is hangsúlyozni akarta. Már XIV. Lajos korában érezhető volt egyfajta szembenállás a hivatalos barokk stílus szigora ellen. Az ellenzők könnyedebb, díszítettebb stílust akartak létrehozni szeszélyesen aszimmetrikus, szabálytalan vonalvezetéssel. XV. Lajos idején egy gazdasági fellendülés is megfigyelhető volt, aminek hatására megnőtt a kényelemre, a luxusra való igény. Ez mutatkozik meg a társasági élet kifinomultságában, a szalonok nőies bájában, nagyvilági életében. Ehhez a hangulathoz a barokk nehézkessége, drámaisága helyett egy árnyaltabb, játékosabb, a korábbinál jóval könnyedebb stílus kívánkozott.
3) Copf
A copf épületek szakítanak a barokk mozgalmas, hullámzó formáival. Vonalvezetésük letisztult, áttekinthető. Mind alaprajzukban, mind pedig homlokzati kialakításukban egyszerűségre, világosságra törekednek. A templomok tornya nem, vagy csak alig lép ki a homlokzat síkjából. A szoborfülkék helyét átveszik a faltükrök és falmezők. A kastélyok esetében elmaradnak a sarokrizalitok, az épület megjelenését a timpanonnal koronázott 3- tengelyes középrizalit uralja. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészetre. Jellemző a füzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák, rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögletes voluták alkalmazása. A nyílások egyenesen, kosárívben, félkörívben, vagy szegmensívben végződnek. Szemöldökpárkányuk általában az egyenes, timpanon és lunetta formákra, illetve ezek különböző változataira korlátozódik. A teret cseh-, vagy csehsüvegboltozat fedi.
4)
A biedermeier átmeneti művészeti stílus volt elsősorban Közép-Európában, főként 1815 és 1848 között.
Több művészeti ágban, így a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett.
A stílus kispolgári miliőt, békét, nyugalmat áraszt egyszerű eszközökkel, pátoszmentesen, mind a festészetben, mind a lakásberendezések területén. Jellemzője a kisember megértő ábrázolása. Ezért fontos szerephez jut a portré, a biedermeier portrék általában kispolgári romantikával átitatott klasszicista festmények. Fontos a zsánerkép is, melyre egyik legismertebb példa Borsos József Bál után című festménye a Magyar Nemzeti Galériában.
A biedermeier stílusához szokták sorolni az első magyar Tell-kártyát is.
Jellegzetesek a biedermeier bútorok hajlított formáikkal. Új szekrénytípus a vitrines szekrény. Ép biedermeier bútorokat őriznek Jókai Mór balatonfüredi villájában és a Nemzeti Múzeumban (Deák Ferenc íróasztala).
A biedermeier irodalom a festészethez hasonlóan az életképet helyezi előtérbe. A stílus egyes elemei még Petőfi Sándor költészetében is előfordulnak.
5)
Art déco
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jellegzetes art deco motívum
Golden Gate híd, San Francisco
Az art déco az art décoratif francia kifejezés rövidítése, az 1920-as, 30-as évek építészeti és iparművészeti irányzata, melynek hatásai ugyanakkor a festészetben, a szobrászatban és a filmművészetben is megmutatkoznak. Franciaországból indult el világhódító útjára, legnagyobb hatása az Egyesült Államokban volt, de egész Európában, a Dél-afrikai Köztársaságban és Kínában is szerephez jutott.
Eredete az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. További jelentős hatása volt az egyiptomi művészetnek is, mikor 1922-ben felfedezték Tutanhamon sírját.
A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art déco stílusát egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Az ipar fejlődésének köszönhetően elviekben is hátat fordított elődjének: az egyedi termékekről a tömegtermelés vívmányaira helyezte a hangsúlyt. Mégsem díszített minden lakást art déco lámpa vagy bútor. A stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett.
A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: új ötvözetek, a fényezett króm és a bakelit. A krómot és bakelitet is tükörfényesre lehet csiszolni, az art déco újabb stíluselemmel bővült ezáltal.
Az art déco csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiállítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján. (Magyarország a külpolitikai kapcsolatok miatt nem képviseltette magát, de a stílus ide is eljutott.)
6) Szecesszió
A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények azonban máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy napjainkban a szecesszió a kereskedelmi festészet és a giccs forrásává vált.
A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).
Első felbukkanása a művészetben John Ruskin (1819-1900) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra irodalomról, festészetről, építészetről, szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újrafelfedezése is.
Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.
Mi az a stílus?
A formatervezés, ipari formatervezés vagy dizájn az iparművészeten belül mindazon tevékenység, amely az iparilag előállított tárgyi világ formai-esztétikai kialakításával foglalkozik. Maga a kifejezés a II. világháború utáni időszakban alakult ki. A formatervezés ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást, és innovatív módon kiemeli a tárgya egyedi tulajdonságait. A formatervezés fogalma kapcsolódik az építészethez, az iparművészet más ágaihoz (bútorok, ékszerek, dísztárgyak, csomagolások stb.), ipari alkotások (autók, járművek, technikai eszközök, gépi berendezések) tervezéséhez.
Design mint fogalom
A dizájn szó meghatározásánál sokkal többet mond a fogalom láttatása, hiszen a formatervezett tárgyak észlelésének esztétikai élménye magáért beszél. A dizájn nemcsak tükrözi, hanem meg is határozza életminőségünket. Az igényesen tervezett tárgyak használhatóságuk mellett szépséget visznek a hétköznapok világába, formaviláguk többletjelentésével értékessé teszik környezetünket. A dizájnerek, formatervezők minden érzékükkel figyelik és a forma nyelvére fordítják a társadalomban, és az egyes emberekben lejátszódó változásokat, igényeket, gondolatokat.
“A jó dizájn segít, a rossz dizájn bénít” – EIDD (European Institute for Design and Desability) -, ráadásul, a legtöbbször észrevétlenül, hiszen sokszor tudatosan nem is érzékelve, a tárgy-, a forma-, a környezet- és a vizuális kultúra szerves részét képezi hétköznapjainknak.
A “dizájn” szót könnyebb értelmezni, mint magyarra fordítani, hiszen a formatervezés, ami többé-kevésbé megfelelője lenne, jóval szűkebb kategória. A dizájn fogalmába beletartozik a tárgy- és környezettervezés, ami magába foglalja a belsőépítészetet és az építészetet is. Szakmánként vizsgálva a fogalmat, ismerünk bútortervezést, textiltrvezést, ezen belül öltözéktervezést, formatervezést. Az iparművészet tárgykörében ide tartoznak a keramikusok, az ötvösök, az üvegművészek. A vizuális kommunikáció területén a dizájner a grafikus, de a virtuális világ, a “web” dizájnerei is. A dizájn tágabb ipari értelmezése kiterjed minden tömegtermelésben készült, az innováció többletértékét hordozó termékre. Ez a magyarázat pedig már igen messze van attól a félreértelmezett dizájnfogalomtól, amely azt a luxuscikkekkel azonosítja. Közel áll viszont a dizájnmenedzsment megközelítéséhez, ami a dizájn üzleti hasznosságára teszi a hangsúlyt, és az innovációban a technológiával egyenrangú partnernek tekinti. Ezért a dizájn tágabb értelmezésben már nem csak tárgy- és környezetalakítás, hanem stratégia, elemzés és folyamat.
Története folyamán a dizájn, más szóval a formatervezés összefonódott a mindennapi élettel és a kultúrával.[2][3] Hatalmas területet fog át, többek között háromdimenziós tárgyakat, az alkalmazott grafikát és integrált rendszereket, az információs technológiától egészen a városi környezetig.[4][5][6] Lissák György könyveiből a formatervezésről olvashatunk.[7] A tervező dizájn szociológiai kérdéseket is felvet.[8]
A diesignnak sok jelentése van. A design az anyagok és folyamatok
szervezése a legproduktívabb, leggazdaságosabb módon, egy
meghatározott funkcióhoz szükséges elemek harmonikus egyensúlyával.
A technológiai, társadalmi és gazdasági követelményeknek, a
biológiai szükségleteknek és az anyagoknak, az alak, a szín, a
térfogat és a tér pszichofiziakai hatásainak az integrációja:
összefüggésekben való gondolkodás.
(Moholy látás mozgásban).
A modern tervezés Amerikában ötven vagy hatvan évvel ezelőtt kezdődött Adler és Louis Sullivan megállapításával, mely szerint: “A forma követi a funkciót.”A funkció azt a feladatot jelenti, amelynek a teljesítésére egy tárgyat terveztek, azt a feladatot, amely a forma kialakításában közrehat. Sajnos, ezt az elvet annak idején nem értékelték, de Frank Lloyd Wrightnak, Európában pedig a Bauhaus-csoportnak számos művészkollégájának munkásságán keresztül a “funkcionalizmus” a húszas évek vezéreszméje lett. A régi Bauhaus művészeti egyetem azt az elvet hirdette, hogy az áruk tömegtermeléséhez és a modern építészethez nemcsak mérnökökre van szükség, hanem új gondolkodással áthatott művészekre is, akik pontos ismeretekkel rendelkeznek a régi és az új anyagokról. A bauhaus hagyománya a chicagói Institute of Design új nevelési módszere. Ipari tervezők, művészek, ipari tervezők, építészek, fényképészek és pedagógusok képzése céljából alapították ezt az intézetet, amely a Bauhaus elveit és nevelési módszereit alkalmazza olyan módosításokkal, amelyeket az Egyesült Államok különleges viszonyai és szükségletei határoznak meg.[9][10][11]
“minden folyamatnak megvan a maga szükségszerű formája, amely mindig funkcionális formákat
eredményez. Ezek a pontok közötti legrövidebb út törvényét köveik: lehűlés csak lehűlésnek
kitett felületen történik: nyomás csak nyomási pontokon keletkezik, feszültség csak
feszültségi vonalakon, a mozgás mozgási formákat termet magának – minden energiának megvan a
maga energia formája.” (Raoul Francé)
A fentiek a wikipedia szabad enciklopédiából vannak.
Az asztalosság története:
Az élő fa ősidők óta alapanyaga az otthont teremtő embernek. Van, hogy az egész ház belőle készül, van, hogy csak gerendája, padlója, ajtaja. A bútorok készítésében a fa szerepe elvitathatatlan. Szépségét, szilárdságát és egyben hajlékonyságát, tartósságát nem pótolhatják az egyéb anyagok.
A bútor majdani formáját nagyrészt befolyásolja a fa anyaga. Figyelembe kell venni, hogy a fa nem egynemű, tömör anyag, hanem sejtekből, nyalábokból és üregekből álló halmaz. A fa finomságának mutatói a likacsok. Tölgyből, kőrisből, (ezek a durva likacsú fák közé tartoznak) nem lehet kecses kisbútort készíteni. A fa hasadósága a formatervezésben döntő jelentőségű, zsugorodását ill. dagadását pedig különböző módszerekkel kell meggátolni. Ennek elmulasztása vagy helytelen elvégzése a fa vetemedéséhez, elhajlásához vezet.
A bútor formáját nemcsak az anyaga határozza meg, hanem a rendelkezésre álló szerszámok és technika is. Kezdetben a farönkből égetéssel formálták a kezdetleges használati eszközöket, mint pl. a teknőket, csónakokat. A kiégett részt kikaparták – így a fatörzs eredeti formája határozta meg a láda alakját. Az ácsolt szerkezetű bútorok már ékkel, fejszével készültek. A fűrész, bár eredetileg egyiptomi találmány, általánossá válása csak a XIV. század végére XV. század elejére tehető. A bútorkészítés másik fontos eszköze – a gyalu – bár az ókori népek találmánya, valójában csak a középkorban terjed el.
A fűrészmalom, a gyalu és a különböző faragószerszámok lehetővé tették a keretbetét-szerkezetes ún. asztalosbútorok gyártását. Lényege, hogy a bútornak csak a kerete, ládák esetében a négy sarokpalló és az azokra merőleges (már fűrészelt) deszkák vannak vastagabb fából; ez adja a keretet, amelyet vékonyabb anyagból készült betétlapokkal töltenek ki. A hordozószerkezetet, az erős oszlopokat pilasztereket a keresztmerevítőkhöz ácskötéssel, csapolt és fúrt szerkezettel kötötték. A vaspántos megerősítés (az ún. vasalás) helyett a XIV. századtól már állandó jelleggel ún. fecskefark-kötést, faszögeket, facsapokat, köldökcsapokat, eresztékeket alkalmaznak. A XIV. századtól külön ládakészítő céhek is működtek.
A gótikában élesen elkülönült egymástól az észak-európai és a déli kultúrkör. Északon főleg a tölgyfa, délen inkább a fenyőfa volt használatos. A keményebb tölgy megmunkálásához elsősorban faragószerszámokra, a puha fenyőhöz inkább vésőkre volt szükség.
A reneszánsz korában egyre inkább differenciálódnak a faragó-, fűrészelő-, gyaluló-, véső-, fúró-, metsző-, színelő-, reszelő-, csiszolószerszámok. A felületkezelést színelőpengékkel, horzsakővel, szépiával, téglaliszttel, habkővel, faszénnel végezték, ezután következett a többszörös firniszbevonás, ill. a viaszos utókezelés. A reneszánsz kezdetén még a tömör fára rajzolták a mintát, és a kivésett felületbe helyezték a mozaikszerűen összeillesztett színes fadarabokat. Az egyik legfontosabb munkaeszköz az intarziavágó kés lett, amelynek szára hosszú, pengéje rövid. Csak a XVII. században találták fel a lombfűrész- vagy fonálfűrészgépet. Óriási lendületet adott az intarzia fejlődésének a furnérvágó gép feltalálása, amely általánossá tette a furnérozást. Az olcsóbb alapfát vagy vakfát drágább és értékesebb fával, furnérlappal borították, amelybe beleágyazták az intarziát. Az intarziakészítő eljárások a későbbi korokban finomodtak. A kettős alapú eljárás esetén pozitív és negatív intarzia keletkezik. Rendszerint világos és sötét lapot raknak egymásra, s a kivágás után a lapokat felcserélik. Képszerűbb intarziánál a vakfurnéros eljárást alkalmazzák, amikor három vagy többféle fából állítják össze a mintát. Gyakori az összerakásos és az alátétes eljárás is.
A csontberakást más az ókorban is ismerték, virágkora azonban a XV-XVII. században volt. A keleti eredetű díszítő technika Spanyolországon át jutott Velencébe és Lombardiába. A sárgás fényű elefántcsont miként a fa szintén évgyűrűs, de a nedvesség hatására hamar kihullik, áttetsző, ezért nem lehet sötét vakfára ragasztani. A kagylóból, csigákból nyert gyöngyház, színessége révén is az egyik legkedveltebb intarziakiegészítő; sárgásfehér, rózsaszínű, vörös, zöld, fekete, kék. XIV. Lajos francia király udvarából indult világhódító útjára a teknőcberakás.
A XVII. század az ún. pietra dura fénykora Firenzében, Augsburgban és Csehországban. Rendszerint asztalok és kabinetszekrények készülnek ezzel a díszítéssel. A 4-8 mm vastag márvány vagy féldrágakőtáblákból fűrésszel vágják ki a mintát, amelyet szintén márványalapba helyeznek.
A XVII. századi fejedelmi udvarokban a ceremoniális bútorok (trónusok, asztalok, székek, guéridonok) favázon ezüstlemez vagy ezüstözött fémlemez borításúak. Az alapjában mezopotámiai eredetű bútorkészítő eljárás a Napkirály udvarában kelt új életre – központjai Franciaország, Velence és Augsburg.
A XVIII. században gyakori a kerámia betétlappal való dekorálás.
Még egy bútordíszítő eljárásról, a szintén egyiptomi eredetű festésről kell megemlékeznünk. A középkorban a bútor szerkezeti felépítésének hiányosságait festékkel takarták el. A romantikában a nyers favázat vászonnal vonták be, erre került a gipsz vagy kréta alap, néha figurális festményekkel. A gótikától kezdve nemcsak a bútorokat, hanem a mennyezetgerendát és a falburkolatot is egyre gyakrabban festették. A késő gótikában Közép-és Kelet-Európában, így hazánkban is – különösen az egyházi bútorművészetben megszokottá vált az ún. sablon vagy patronfestés. Sekrestyebútorok, baldachinos stallumok készültek ezzel a díszítő eljárással.
Használati és dísztárgyak bevonására először Indiában találták fel a lakkot, amelyet az ott honos lakkfából csapoltak. Színe eredetileg fekete és vörös, amelyet idővel arany- és ezüstpor hozzáadásával megváltoztattak. Gyakran porrá tört gyöngyházat, cinket vagy bronzot hintettek a lakk felületére, s az így színezett felületet száradás után lecsiszolták.
Fontos szerepet játszott a bútorkészítésben a fa esztergályozása, amely a fúróeszközök megjelenésével egyidős. Legjobban az egyenletes szövetű fák esztergályozhatóak, mint a hárs, a nyír, a juhar, a körte, a bükk, a gyertyán.
Új állomás az asztalostechnika történetében Michael Thonet hajlított bútora. A német származású Bécsben megtelepedett asztalosmester kezdetben vékony furnérszeletekre vágta a fát, enyvben főzte, majd formára összefogva ragasztotta. Később dolgozta ki tömörfa-hajlítási technológiáját, a bükkfa gőzölésével. Nevéhez köthetjük az olcsó, nagyüzemi, gépi tömegbútor gyártását is. Századunkban az ő bútorai ihlették Le Corbusier-t, Breuer Marcelt és Ludvig Mies van der Rohet ugyancsak hajlított, de már csőbútoraik megtervezésében.
Az ülőbútor 3000 éves fejlődése
1. Egyiptomi szék: Tiszta szerkezeti forma, kissé körülményes felépítésmód; a mai típusnak meglepően fejlett ősformája. Az állatláb a szerkezeti jelleggel ellentétes.
2. Görög szék: i.e. VI-V. század. Az ókori bútorformálás legérettebb példája. Kifejezetten szerkezeti formajellege mellett az emberi testformákhoz igazodik, az építészeti tagozatokat mellőzi, rugalmasan könnyed.
3. Japán székforma: Az előbbiektől elütő szerkezeti jelleg, a faanyag kifejezési eszközeivel való anyagszerű formálásmód jellemzi; az alapszerkezet az összehajtható (ollós) székre mutat vissza.
4. Bizánci trónszék: VIII-X. század. Zárt, ládaszerű kialakítással, fémmel burkolva. A konstruktív típusok fejlődése megszakadt és csak később folytatódott ismét.
5. Román székforma: XIII. század. A szerkezeti formajelleg megváltozva újra jelentkezik. A kialakítást befolyásolja az esztergályozás technikája. Takarékos, szűkszavú forma, primitív hatás.
6. Gótikus templomi ülőbútor: XV. század. Még a nehézkes ládaforma uralkodik; a felépítés keret-betétes deszkaszerkezetű és a merev, kényelmetlen szertartásos ülésmódhoz volt szabva.
7. Korai reneszánsz széktípus: XV. század. Az “ollós” jellegű szerkezet újra fellép; A forma világos, szellemes kialakítáású, a támla merev, kényelmessége csekély.
8. Reneszánsz széktípus: XVI. század. Újabb alaptípus; a deszkatámla itt jelenik meg először, majd a parasztbútorban máig tovább él. Nehézkes, kényelmetlenül merev, inkább dekoratív tölgyfa bútor.
9. Késői reneszánsz karosszék: XVII. század eleje. Feltűnően józan, egyenes vonalú forma, már kényelmesebb, párnázott kialakítással, bársonnyal vagy brokáttal bevonva.
10. Korai barokk szék: XVII. század. Magas, reprezentatív forma, a szerkezeti jelleg a tagozatok, díszítmények mögött elmosódik, a görbevonalú láb megjelenik, de a kényelem még minimális marad.
11. Francia barokk karosszék: XVII. század vége. Előbbi magastámlájú típus továbbfejlődése a kényelmesség felé. A párnázást bővítik; a faragott díszítések, görbe formák szaporodnak.
12. Angol barokk szék: XVIII. század eleje. A magastámlájú diófa-típus könnyebb kialakítása; A kényelmesség fokozása párnázásssal, ívelt háttámlavonallal történik. A cabriolláb első tiszta formája megjelenik.
13. Francia rokokó szék: Széles, öblös forma, amely a női öltözékhez igazodik. A gobelinbevonatú párnázás mind kényelmesebbé válik. A kialakítást szertelen díszek, görbületek jellemzik.
14. Angol rokokó szék: XVIII. század. A mai szék teljesen kialakult alapformája; mérete, kényelmessége azonos a mai átlagtípussal. Görbe lábak, dús, finom faragások és a mahagóni fa jellemzi.
15. Angol-amerikai koloniális karosszék: XVIII. század. Világos szerkezeti felépítésű, a kényelem követelményei szerint alakított könnyed forma. Ma is tömegesen gyártott, teljes értékű használati bútor.
16. Francia karosszék: XVIII. század második fele. Az új klasszicizmus hatására a rokokó formákat egyszerűbb vonalak váltják fel, a támla ovális vagy négyszögletes, a lábak egyenesek, hegyesek, a díszítés lecsökken.
17. Angol klasszicista karosszék: XVIII. század utolsó negyede. Egyenes lábak, párnázott ülésfelület, merevebb körvonalak, pajzs alakú vagy ovális háttámlák, légies könnyedség, világos fanemek jellemzik.
18. Copf stílusú karosszék: XVIII. század vége. Egyenes vonalú alakításmód, hegyes, vájatos lábak, igen kevés ívelés, néhánny szigorúan merev klasszicista tagozatot és díszítést alkalmaznak.
19. Directoire karosszék: XVIII. század legvége. Az alapforma visszavezetése a görög típushoz, de a megformálás nem olyan szigorúan merev, és sokkal kényelmesebb is.
20. Empire karosszék: XIX. század eleje. Formáját görög-római mintákból meríti, de díszítményekkel gazdagítja. A klasszicizáló elemekhez egyiptomi formák és motívumok is vegyülnek.
21. Biedermeier szék: XIX.század első harmada. Az antik formahatásoktól egyre függetlenebb alakításmód jön létre. A formaképzést nyugodt vonalú, finom ívelések, fénylő faanyag, kitűnő asztalosmunka jellemzi.
22. Szecessziós karosszék: 1900 körül. Elszakadás az eddigi stílusoktól, de a szerkezet és anyagszerűség helyett szertelen vonalak és díszítmények játékát adja. Az első “modern” stíluskísérlet csupán formális volt.
23. Konstruktivista karosszék: 1920 körül. Új kiindulás az alapokból. A szecesszió nyúlós, hamis formáinak ellentéteként darabos, nyers szerkezeti hatás. A kényelem és a forma elméleti spekuláció tárgya.
24. Modern csőbútor: 1930 körül. A kialakítást a kényelem igénye és az új, rugalmas, vékony anyagok befolyásolják, ezért az eddigi székektől elütő, szokatlas forma és súlyhatás jön létre.
25. Korszerű ülőbútor: 1940 körül. A legnagyobb kényelmet nyújtó, egyszerű, természetes megformálás, síma, nyugodt, elegáns forma, levehető, higiéniás párnázat. A korszerű ülőbútor-alakítás jó példája.
BÚTOR STÍLUSOK
1.
Az emberi elme első megnyilatkozásai közé tartozott kétségkívül az odú, a hajlék megszerzésére való törekvés, mely oltalmat nyújt az időjárás viszontagságai ellen, alkalmas volt az élelemi és egyéb készletek elhelyezésére és védelmet nyújtott egyúttal úgy az állatvilág, mint az embertársak esetleges támadásai ellen.
Épp ily ősi természetes ösztön, a szépérzék, amennyiben maga a természet számtalan megnyilatkozásaiban megtanította az emberiséget a szép fogalmára és érzetére.
A leghatalmasabb emberi ösztön, a szerelem is: finomabb megnyilatkozásaiban az emberi szépség kultuszát váltotta ki és felébresztette a nőben énjének díszítési vágyát. De ezen kívül a gyönyörű vadregényes tájak, virágok, állatok, szép kagylók vagy lepkék, a drágakövek és ásványok is, felköltötték már az ősemberben is a szép érzését és ennek következtében azon törekvést, hogy használati tárgyait, fegyvereit, díszítse. Sőt, mint az újabb időkben felfedezett számtalan barlangfali rajz mutatja, otthonát, barlangját is megfelelően igyekezett szépíteni.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Egyiptomi stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Egyiptomi stílus II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Görög stílus I.
Mindenki előtt ismeretes, hogy a legrégibb egyiptomi oszlopfejek a lótuszvirág kelyhét utánozták. A minosi és mykenei kultúra az octopus polipot használta fel vázain, mint díszítő motívumot; a legrégibb görög díszítés, a tarajozó tengeri hullám utánzatából származott; az akanthus virág és levél szolgáltatta a mintát a korinuhusi oszlopfejhez és a görög és római kor ornamentikájához, míg a nagy ammonit kagyló már előzőleg a joni oszlopfej díszítésének motívumát nyújtotta; végre az újabb időkben a kagyló képezte a barokk és a lombfüzér a Louis XVI. stílus legjellegzetesebb formáit.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Görög stílus II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Római stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Római stílus II.
De a szépérzék ezen kielégítési vágya és ennek tényleges megvalósulása, mindenkor egy hosszabb fejlődési menetet, bizonyos általános fokozatos kulturális haladást és egy bizonyos részleges jólétet tételezett fel. Ez – legalább egyes kimagasló egyéneknek – megengedte, hogy a mindennapi élet gondjaitól mentesülve, a stílust nemesítsék, fokozottabb igényikhez mérten átalakítsák, és ekként végeredményben megteremtsék az egy népet, vagy kort jellemző stílust.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Bizánci sítlus Nagyításhoz kattintson a képre!
Arab stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Arab stílus II.
De mielőtt bármily stílus kifejeződhetett volna, óriási volt az út, mely elvezetett a barlangtól, a nád- és gallyakból összerótt kunyhótól és a sátortól egészen az állandó lakóházig – fából vagy vályogból – és végre a kőből vagy téglából épített emberi hajlékhoz. De éppoly hosszú fejlődésmenetet mutattak eme kezdetleges lakások berendezési tárgyi is.
Az emberiség első idejében a tűzhely, az állati bőrök vagy falevelekből készített fekhely és egyes kövek, mint ülőhelyek voltak a berendezés kezdetleges tárgyai. De a görög és római kor sem volt túl gazdag berendezési tárgyakban. Az ágy, az ülőke, a karosszék, az asztal, a lámpaállvány, mindez bronzból, vagy márványból és végre a láda bronzlemezzel borított fából, a nyugággyal (triclinium) együtt, voltak az egyedüli lakásberendezési tárgyak. E mellett a Pericles-korabeli görög lakóház, amint ezt Athénban, a régi Athén nyomaiból megállapíthatjuk, felettébb kicsiny volt és alig állott több mint két-három kis szobából. Később, amint ezt a görög Pompeiben, Delos szigetén láthatjuk, már ugyanazzal a berendezéssel találkozunk, mint a Pompeiben feltárt házakban.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Román stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Román stílus II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Román stílus III.
De az első primitív kezdetek után, a stílus-fejlődésében, a népek műtörténetében, mindenkor vezető szerepet vitt a vallás. Az isteneknek, vagy az istenségnek, minden házát igyekeztek az ízlés legszebb és leghatalmasabb megnyilvánulásaival feldíszíteni. Ilyenképpen bátran állíthatjuk, hogy minden, ami szép a lakásberendezésben, hajlékunk díszítésében, a vallás és az uralkodó történelmi osztályok szükséglete és kultúra haladása alapján fejlődött ki.
A pápák finom sugallata
Lakásművészeti téren is az egyik leghatalmasabb tényező az elmúlt időkben a pápaság volt. Különösen a renaissance korában, melynek megteremtése, Bizánc eleste után, az onnan kiüldözött és Rómába menekült görög humanisták révén volt lehetséges. A régi görög és római klasszikusok kultuszának feléledése, a hajdani műremekek, szobrok, fali festmények (groteszkek) fellelése és tanulmányozása hozta mindezt létre. A renaissance pápái, a különböző olasz fejedelmekkel voltak a kor igazi mecénásai. Ez tulajdonképpen nem volt egyéb, mint a régi, nagy Róma stílusának, díszítési motívumainak újra való felhasználása és alkalmazása, a quattrocento embereinek bélyegével.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Gótikus stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Gótikus stílus II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Gótikus stílus III.
És ebben egy sajátságos véletlen is közrejátszott, mely épp ezen időkben különösen Olaszországban, a művészet minden terén minden idők legnagyobb mestereit engedte megszületni.
A lakásberendezés terén az akkori pompaszerető pápák és fejedelmek korából ma is megbámuljuk a gyönyörű asztalokat, karosszékeket, székeket, a nagy faragott, berakott, vagy festett ládákat, ülőládákat, imazsámolyokat, pohárszékeket és szekrényeket, az ágyakkal együtt.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Gótikus stílus IV. Nagyításhoz kattintson a képre!
Reneszánsz stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Reneszánsz stílus II.
De ha a kereszténység és a pápaság volt a renaissance egyik főtényezője, úgy nem hallgatható az sem el, hogy a korai kereszténység aszkézise, szegénysége, ideálisvolt ahhoz, hogy a földi gyönyöröktől elvont eszményisége kongassa meg – a barbárok betöréseivel együtt – a halálharangot a luxus-művészet felett, mely a régi Rómát uralta. Visszaesés állott be a művészet; szobrászat, építkezés, érem művészet stb. terén, mely előttünk majdnem érthetetlennek tűnne fel, ha napjaink nem mutatnának nekünk – igaz, hogy teljesen más indokokból eredő – hasonló jelenségeket.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Reneszánsz stílus III. Nagyításhoz kattintson a képre!
Reneszánsz stílus IV. Nagyításhoz kattintson a képre!
Reneszánsz stílus V.
A renaissance egyenesen, klasszikus komoly, néha merev formái megfeleltek e kor nagyszabású kihívásainak. Viszont az emberiség fejlődő emancipálása a keresztény vallás, erkölcsi szigora alól és az erkölcsök bizonyos elpuhulása, mindinkább fejlesztette a pompa- és kényelemszeretetet. Ez lassan a barokk hajlított formáihoz és bútoraihoz vezetett. A gótika már meghozta a két láda egymásra állításából a szekrényt, most a kerevettel gazdagodott a lakásberendezés.
Mi következett ezután? A francia királyok ledér udvara, a francia lakóházak, paloták és kastélyok termeinek viszonylagos kicsinysége. Szemben az olasz palazzoknak, a meleg leküzdése céljából, rendkívül magasan és tágasan épített termeivel elvezetett az olasz renaissance nagy karosszékei, hatalmas, súlyos asztalai, ládái, szekrényei és pohárszékeitől a Louis XIII. és XIV. barokkján és a regence-án át XV. Lajos rokokójához, finom apró asztalkáihoz, „rognonjaihoz”, „chaiselonguejaihoz” és „causeusejeihez”, szebbnél-szebb – már nem faragott, hanem berakott és bronzveretekkel ellátott fiókos szekrényeihez -, „commodejaihoz”. A „bergére” állítólag Pompadour marquise találmánya, ki ilyenképpen akart a Louvre és a Tuilleriák örökké léghuzatos termeiben – e füles, magas támlás fotelekkel – magának védett melegebb helyet biztosítani.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Barokk stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Barokk stílus II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Barokk stílus III.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Barokk stílus IV. Nagyításhoz kattintson a képre!
Barokk stílus V. Nagyításhoz kattintson a képre!
Barokk stílus VI.
Csodálatosnak látszhatna a különböző államok uralkodóinak és ezen államok történelmi osztályainak látszólagos kozmopolitasága, mellyel minden udvar azonnal szolgailag átvette a különböző francia Lajosok korszakai által kreált stílusformákat, tekintet nélkül a maga nemzeti sajátságaira, hagyományaikra és kényelmi igényeikre.
De az a készség, mellyel ugyanezen udvarok átvették az usurpator I. Napóleon empirejét, megmutatta, hogy az építkezés és lakásberendezésben XIV. Lajos óta Franciaország és a francia építészet és műipar vált a divat irányítójává.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Rokokó stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Rokokó stílus II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Rokokó stílus III.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Rokokó stílus IV. Nagyításhoz kattintson a képre!
XVIII. századi
angol stílus I. Nagyításhoz kattintson a képre!
XVIII. századi
angol stílus II.
Ez azonban természetszerűleg nem zárta ki azt, hogy amint német, francia, spanyol stb. gótikát ismerünk, úgy az egyes nemzetek is igényeik szerint ne módosítsák apró részletekben (detailokban) az egyes stílusokat. Így tehát német, francia, olasz stb. barokk vagy Louis XVI.-ról beszélhetünk.
Holott az olaszok nagy termeikhez igazodva, rendszerint nagyobb méretekben állítatták elő a különböző Louis XIV-XVI. bútorokat (ami fő oka annak, hogy az e stílusbeli olasz bútorok rendszerint ízléstelenek, mivel ezen stílusok csak mint kisebb szalon- és „boudoir” bútorok érvényesülnek). Legsikerültebbek még a különböző aranyozott konzolasztalok. Első Napóleon empirját, Napóleon Caesar-utánzása és ezzel, a klasszicizmus feléledése jellemzi.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Klasszicizmus
(XVI. Lajos stílus) I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Klasszicizmus
(XVI. Lajos stílus) II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Klasszicizmus
(XVI. Lajos stílus) III.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Klasszicizmus
(XVI. Lajos stílus) IV. Nagyításhoz kattintson a képre!
Klasszicizmus
(XVI. Lajos stílus) V.
De másrészt az egyiptomi vállalkozás útján ismertté vált egyiptomi stílusmotívumok is alkották. Ez az utolsó stílus, melyre egy ember nyomta rá bélyegét. Ezzel a román és renaissance stílussal együtt harmadszor újították fel a nagy Róma klasszikus hagyományait. Természetesen a kor szelleme szerint módosítva azokat.
A biedermeier az első demokratikus stílus. Már nem egy egyénnek, hanem egy korszaknak, egy tömeghangulatnak kifejezője és ilyképpen a legtermészetesebb stílusforma. Az akkori emberiség lelkivilága van benne, a francia forradalom borzalmai, a napóleoni háborúk folytonos izgalmai, szenvedései, lelki megrázkódtatásai után fellélegzett emberiségé. A családi tűzhely egyszerű meleg boldogsága után vágyódnak! A Goethe-féle wertherismus szentimentális barátsági ömlengései mellett, boldognak érezték magukat, hogy szeretteik körében lehettek.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Empire
(I. Napóleon stílus) I. Nagyításhoz kattintson a képre!
Empire
(I. Napóleon stílus) II. Nagyításhoz kattintson a képre!
Empire
(I. Napóleon stílus) III.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Empire
(I. Napóleon stílus) VI. Nagyításhoz kattintson a képre!
Empire
(I. Napóleon stílus) V.
Emellett különösen a régi francia nemesség nagy részének elszegényedése és általában a napóleoni háborúk által okozott anyagi veszteségek, korlátokat szabtak a nagyobb bútorluxusnak. Ilyesminek szükségét amúgy sem érezték mivel inkább, a lelki, benső életre irányították a figyelmet e korban.
Így született meg az empire hidegen előkelő, klasszikus stílusából a bronzveretek és díszítések elhagyásával, a formák kigömbölyítésével, a meleg, szerény biedermeier. E mellett pedig nem felejtendő el, hogy e stílus eredete túlnyomóan német nemzeti, amint ezt már neve is mutatja, és ezzel, eoipso magában foglal egy bizonyos családias kedélyességet. Hiányzott akkor is, sok ideig, a nyugodt, csendes, bensőséges boldogság, úgy, mint most.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Biedermeier Nagyításhoz kattintson a képre!
Szecesszió
A különbség a két kor között – az akkori és a mai között – csak az, hogy a biedermeier-kor embere megtalálta a nyugodt boldogságot, míg a mi korunk embere és különösen a magyar, egy sokkal rettenetesebb, átélt világfelfordulás után, ezt a boldogságot csak keresi, de nem találja, mert százszoros mindennapi gondja elvonja tőle az élet nyugodt, csendes boldog perceit.
Mindenesetre sajátságos a két korszak hasonlatossága, mely még a női divat egyszerű simaságában, a női kalapok formai hasonlatosságában is kifejezésre jut.
A történelmi osztályok elszegényedése, minden államban, természetszerűleg hatással lesz egy új stílus kialakulására, éppúgy, mint ahogy a köztársasági kormányok nem építenek többé Versailleseket és a Francia Köztársaság most is csak a Lajosok és Napóleon gloiréjában fürdik. Egy új stílusban érvényesülhetnek a kényelem és egészség követelményei, de a benső szépség valószínűleg hiányozni fog belőle.
A megélhetés gondjaival küszködő népközösségben, melynek alapgondolata az osztálykülönbségek megszüntetése és az általános egyenlősítés vágya – a stílusalakulás feltételei hiányoznak. Minden kornak meg van a saját jellege, sajátossága. A mai kort a technika, az exact tudományok óriási haladása, a gyorsaság, a túlhajtott intellektualizmus és a lázas életküzdelem jellemzi.
Új embertípus alakul ki a Lajosok Franciaországa helyett az Észak Amerikai Egyesült Államokban. Hirtelen meggazdagodott és ez alapon mindinkább vezérszerepre törő egyéniségek dominálnak. Divatjuk, nélkülözi a hosszú nemzedékek évszázados kultúráját. A nyugodt műélvezet alapján kifejlődött műértelmet és lelki dispoziciót hiába keressük. A mai amerikai embert sokszor csak a sznobizmus, a gazdagsága, indítja arra, hogy lakásának berendezése egy műgyűjtemény színhelye legyen, persze minden műértelem nélkül. Ezért, ha haladunk is a technika minden terén, ugyanezt, sajnos nem lehet biztonsággal állítani a mai kor lakberendezéséről és műérzékéről.
Bútorstílusok és bútorszövetek
A bútorstílusok fejlődését feltáró művek többsége két alapvető tényre irányítja rá figyelmünket. Egyrészt arra, hogy a bútorok stílusa elsősorban az adott kor uralkodó osztályára jellemző, és kevésbé tükrözik a többség lakásainak lakberendezési kultúráját.
Ókori egyiptomi bútorok
Gótikus bútorok
Reneszánsz bútorok
Barokk bútorok
Rokokó bútorok
A másik tény, hogy a bútorszövetek talán a legkevésbé megőrzött textíliák, nem úgy, mint a szőnyegek vagy ruhák, amelyeket gyakran tulajdonosaikkal együtt temettek el. A bútorok; elhasználódva, lomtárba kerültek és a fánál, fémnél, bőrnél is gyorsabban kopó, megfakuló bútorszövetek teljesen tönkrementek. Ez tapasztalható a kiállításokon látható régi bútorokon is.
Ha kiragadjuk a bútorok csoportjából a kárpitozott bútorokat, akkor szemünket nem kell keletre fordítanunk, mivel Kínában, Japánban és az iszlám hazájában gyékények, szőnyegek töltik be többnyire a bútorok szerepét.
Első ízben Egyiptomban alakult ki a párnázat és az ülő-fekvő bútorok szerves kapcsolata. A mennyezetes ágy asszír-babiloni örökség. A híres babiloni hadvezér, a bibliai Holofernes például mennyezettel díszített ágyban lelte nem kívánt halálát.
A görögök, akik gyakran fekve étkeztek, szerették a könnyed, kényelmes ülőbútorokat. Az elpuhult rómaiak – a görögökhöz hasonlóan életük nagy részét fekve töltötték, sokszor fekve is közlekedtek, „feltalálták” a gyaloghintót. Fekvőbútoraikat puha párnákkal, takarókkal tették kényelmessé.
A kereszténység nem kedvezett a kényelemnek, első századában az ülőbútorok kárpitozása teljesen hiányzott. A gót stílus korában csak a templomok pompáztak dúsan díszített textíliáktól, csipkéktől.
A reneszánsz, az újkor kezdete, bölcsője Itália. Lerázzák a puritánság bilincseit és kellemesebb életkörülmények megteremtésére törekedve, hosszú idő után az ülőbútorokat is újra kárpitozzák, mégpedig selyemmel, bársonnyal, paszománnyal és rojtokkal díszítették.
Különös hangsúlyt kapott az ágy. A baldachinos pompázatos ágy a királyok, főurak parádés fogadójává nőtte ki magát. Gyakran még az asztalok lapját is bársonnyal, plüssel vonták be.
A 17-18. században a bútorművészet központja Franciaország lett. E kor stílusa, a barokk túldíszített, szertelen, dagályos – építészetében, bútorban, bútorszövetben egyaránt. Fantasztikus függönyök, drapériák, csodálatos gobelinek készültek. Kialakult a teljesen kárpitozott ülőbútor, a fotel, amelynek formája ma is szinte változatlan.
A barokk utolsó fellobbanása a rokokó, a 18. századi francia udvar hivatalos stílusa. A kéjlakok, intim budoárok építtetője XV. Lajos ízlését utánozva ez lett az uralkodó osztály általános ízlése : mindenben bizarr, a szokatlan, a túlzott. A kárpitozásokhoz valódi selymet, sőt arany- és ezüstszálakat is felhasználtak. Kínai példa nyomán megjelent a faltapéta is, gyakran a bútorszövettel harmonizáló mintákban.
Ebben a korban váltották fel a paloták viszonylag üres – főleg méreteikkel tekintélyt sugárzó termeit a gazdagon bútorozott szobák, amelyekben egyes bútordarabok helyett a teljes „berendezés”, vagyis a bútorok művészi együttese vált divattá. Ezek elrendezése, összhangja az interieur, teremtette meg a helyiség hangulatát.
Barokk és rokokó függönyözések
Stíluskorszakok Európában
1000-1250 Romanika
1250-1520 Gótika
1520-1630 Reneszánsz
1630-1730 Barokk
1643-1715 XIV. Lajos kora
1715-1740 Régenség kora
1730-1770 Rokokó, XV. Lajos
1770-1800 Klasszicizmus
1800-1815 Empír
1815-1840 Biedermeier
1840-1900 Historizmus (neostílusok)
1895-1905 Szecesszió
1910-1930 Art Deco, Bauhaus
Az utolsó építészeti stílus a klasszicizmus. A francia klasszicista irányzatban az ókori görög formák újraéledtek és a bútorszöveteket is görög mintaelemekkel; vázával, babérággal, akantusszal, virágkoszorúval díszítették.
A német és osztrák területeken a klasszicizmus sajátos válfaja honosult meg, a copf stílus. A copf interieur egyszerű és szigorú. A függönyök és bútorhuzatok színe és mintázata összehangolt.
A klasszicizmus csúcspontja, az empire, I. Napóleonról – az imperátortól – kapta nevét. Nyugodt vonalak, hideg előkelőséget árasztó sima felületek jellemzik. Ugyanakkor pazar anyagokkal, mint a gobelin és a hímzés, már nemcsak a bútorokat díszítik, hanem paravánokat, gyertyaellenzőket is. A textíliák ornamentális elemei bonyolult palmetták, babérágak, indák, virágkosarak, füzérek.
A bútorok fejlődési folyamatában az utolsó nagy stílusirányzat a biedermeier, utána az eklektikus, a régi stílusokat felelevenítő irányzatok következnek. Már az empire és a biedermeier is az ókori stílusok utánérzése. A biedermeier a feltörő polgárság – a derék Meier úr – stílusa volt. Nem építészeti jellegű, elsősorban lakás- és bútorművészeti stílus.
Az egyszerűség és célszerűség egyesül benne az ízléssel, és az egészet átlebegi a kor romantikus szelleme. A korra jellemző textíliák a csíkos és az egyszínű ripsz. A kisebb méretű hálószobákból eltűnik a mennyezetes. ágy. Megjelentek viszont a polgári otthonok, lakó- és. fogadóhelyiségeiben is az ülő-fekvő bútorok: kanapék, szófák, díványok.
A biedermeier kor híres bútorkészítő mestereinek műhelyeiből cégjelzéssel kikerülő bútorok ma igen keresett ritkaságok. A 19. század a bútoripar, a gyári termékek megjelenésének korszaka. Híres műbútorasztalosok ipari kiállításokon mutatták be remekműveiket, de szériában készítettek kisebb igényű bútorokat is.
A bútorok bevonata színes, rajtuk a virágminták uralkodnak. A nyomott-mintás pamutvászon és ripsz mellett, a gazdagabb berendezés bevonata plüss vagy damaszt.
A kapitalista aranykor stílusa a szecesszió. A szecesszió szó szakítást, különválást jelent. Bizarr, olykor célszerűtlen formák, keresett mozgalmasság jellemzi. Ebben a korban először kezdtek építőművészek használati tárgyak, köztük bútor tervezésével foglalkozni. A szecessziós stílus országonként más és más formát ölt. A kor híres magyar építészei a népi motívumokat használják fel.
A 20. század a kibontakozó gépesítés, a technika kora. Le Corbusier (1887-1964) világhírű francia építész tétele: „A ház gép, amely lakásra alkalmas”. Az e felfogásban fogant első berendezések minden feleslegest kiküszöböltek, szinte steril rendet teremtettek a lakásban, amely ezáltal rideg lett és kiderült, hogy ezzel az elgépiesedéssel a lakás elveszti otthon jelegét.
A mesterkélt és formalista modernségükkel kérkedő, torzult ízlésirányzatok egy-egy kinövése a funkcionalizmus és a konstruktivizmus.
A bútorgyártás tényleges korszerűsítésével a nagyüzemi, gépesített gyártásfolyamatok elterjedésével a célszerűség beleértve a kényelem követelményeit a nagyüzemi technológia, a szériagyártás követelményeivel kell összeegyeztetni.
A tömeggyártás a bútort áruházi termékké, mindenki részére hozzáférhetővé teszi. Utódaink már az uralkodó tömegek ízléséről beszélhetnek.
A divatirányzatok gyorsan váltják egymást. A variálható bútorok lehetőséget adnak ahhoz, hogy mindenki egyéni ízlésének megfelelő elrendezésben használja az egyébként típustervek szerint készült bútordarabokat. A berendezés, garnitúrák helyett újra az egyedi bútorok kerülnek előtérbe.
Napjainkban pedig divatossá vált a régies és ennek bizarr elegyítése a szuper újjal. Távol-keleti mintára helyet keres magának az egyszerű vonalaival megjelenő minimál stílus és a globalista világra jellemző high-tech is. A kör lezárult?
Angol bútorsítlusok a XVIII. és XIX. században
1702-1714 Queen Anne – késő barokk
1714-1830 György kor
1714-1760 Korai György kor
1727-ig I. György
1760-ig II. György
1760-1820 III. György
1800-1830 Régenség kora
1811-1820 Régenség kor a késői királyságban
1820-1830 IV. György
1830-1901 Viktoriánus kor
1830-1837 Viktória királynő
1837-1901 IV. Vilmos kora
Asztalosmesterekről elnevezett stílusok
1718-79 Thomas Chippendale
1786 George Hepplewhite
1728-92 Robert Adam
1751-1806 Thomas Sheraton
Forrás: Kaesz Gyula
Üdvözlet! Az eladobutorok.hu weboldal azért hoztuk létre, hogy segítsünk mindazoknak akiknek eladó bútora van. Cégként új, vagy használt bútort szeretne eladni, vagy magánszemélyként szeretné megunt bútorát eladni, akkor jó helyen jár! Az oldal ingyenes, azaz díjmenetesen lehet bútor apróhirdetést feladni.
Próbálja ki még ma!
Adja el nálunk bútorait!
Vagy egyéb Otthoni dísztárgyait!
További találatok a Google keresőben
1,161 megtekintve, 3 ma
